Hely: Szlovákia / Magas-Tátra / Tengerszem-csúcs (Rysy)
Időpont: 2009.04.25.
Résztvevők:
Hőke Marci
Kóczián Tibor(Kóc)
Varga Béla
Bővebben a lavináról: http://hu.wikipedia.org/wiki/Lavina Sítúrázásra alkalmas időszak: tél közepétől március végéig, esetleg még május A fényképek diavetítéséhez kattints erre a szövegre! Filmek Rysy-ről le: Kommentek: vinczebarni 2009.04.28. 21:53:19 Állati jó!!! Micsoda szuper időtök volt! Gratulálok, jó kis túra volt! Válasz erre Megjegyzés: KócosT 2009.04.28. 23:08:58 @vinczebarni: Legközelebb gyere majd el te is! :-)
2009.04.25.-én, mikor ott voltunk 1/1-es volt a lavina veszélyességi fok.
Lavina előrejelzés Szlovákiában:
A túra nehézségi fokozata kb. I. és III.-as között volt.
Az útvonal tájolása: déli és nyugati oldalak
Túrázni csak szombaton értünk rá és a péntek délutánt sem tudtuk szabaddá tenni, ezért nem volt más választásunk, mint a szombati órák maximális kihasználása. Egy órakor keltem és egy órán belül felszedtem a srácokat, majd száguldottunk is a Magas-Tátra irányába., ahova jó időt futottunk, mert háromnegyed hatra megis érkeztünk oda. 
A parkoló szintjén már nyoma sem volt a hónak, de a közelségét jelezte a meglehetősen hideg levegő. Az aszfalt úton gyalogoltunk felfelé a Poprádi-tóhoz a lábunkon túracipőben a hátizsákra meg rákötözve túrasícipők. Nem tudtuk, hogy hol kezdődik a lecsúszásra alkalmas hó, gondoltuk ha sokat kell gyalogolni felfelé, akkor majd lefelé is jól jön a fáradt lábunknak a túracipő nem mint a merev sícipő. Gyakorlatilag félúton a Poprádi-tóhoz felvezető aszfaltút felétől már hatalmas havat találtunk az út szélén, ami néhol a mellkasunkig is felért. 
A Hunfalvy-hágó alatti ház (Chata pod Rysmi) más néven a Hunfalvy-völgyi menedékház vagy még Rysy-háznak is emlegetetik, tehát a ház alatti láncos meredek szakaszon most fix kötelek segítették a közlekedést, ahol a kitaposott lépéseken gyorsan feljutottunk. A házhoz felvezető lejtőn már égető napsütésben haladtunk és három lefelé tartó turistával is találkoztunk, kik kitudja hol töltötték az éjszakát mert a ház még zárva volt. A turistaház teraszának kőkerítésén pihentük ki a feljutás fáradalmait, miközben sorra érkeztek meg az utánunk jövő szlovák túrasízők. Köztük többen nagyobb tervek előtt álltak mint mi, ugyanis nem a csúcs hanem a Hunfalvy-hágó alatti Rejtett-völgybe (tévesen Cseh-tavi-völgyként ismert) való lesíelés volt a céljuk. A hágóból meredek hegyoldal vezet le, amin lesíelve egészen a Poduplaszki-völgyben levő úgynevezett hegymászó táborig kívánkoztak lejutni. Onnan fel a Litvor-völgyön át egészen a Rovátka-hágóig, majd azon át le a Rabló-ház volt a végcéljuk aznapra. Közel egy órás pihenőnk után elindultunk fel a csúcsra. Sajnos a hó felszíne addigra már felmelegedett és meglágyult, amin gyakran megcsúszott a léc a meredek oldalazásoknál igaz ha jeges lett volna akkor meg azért jártunk volna ugyanígy. A csúcs közvetlen alatti meredek hegygerinc oldalában már gyalog hatoltunk felfelé és egy óra utáni percekben felértünk a 2499 méter magas Tengerszem-csúcsra.
A csúcsról meredek hegyoldalon kellet elkezdeni a lecsúszást, ahol akkor már jól jött az olvadt hó tartása és persze a lengyel fickóknál sem akartunk szégyenben maradni, ezért bátran nekifordítottuk a lécünket a lejtőnek. Rövid csúszás után egy sziklás gerincen gyalog keltünk át, miközben felfelé igyekvő magyar srácokkal találkoztunk. Nekik még hátra volt a csúcs. Pár szót váltottunk velük, és ők elismerően nyugtázták a síléces hegymászásunkat. A Hunfalvy-hágó alatti házig nagyon élvezeteset síeltünk, amit megkoronázott, hogy a ház közben kinyitott és tudtunk sört és Kofolát vásárolni. Egy újabb óra pihenés után megint száguldottunk le a völgy mélyére. A kötélbiztosításos szakasz gyalogos lejutása után nem a feljöveteli úton, hanem a nyári útvonalon csúsztunk tovább egészen a Poprádi-tavi Hegyi Szállóig.
Délután négy volt mikor kikértük a sörünket a szálló teraszán történő fogyasztásra. Nem sokat pihentünk ott, mert az árnyékos asztalnál hamar elkezdtünk fázni. Legyaloglás helyett javasoltam, hogy próbáljuk meg a patak mellett a havon való lecsúszást, aminek az ötletét a FOKA blogon található írásból vettem, de sajnos nem jött be. Miután jócskán lecsúsztunk a patak baloldala mellett a növényzet nagyon besűrűsödött és a terep meg hepehupássá vált. Ezekután dzsungelharcosokként küzdöttünk a továbbjutásért és a mély hóban léc nélkül, elszóródva haladtunk előre, hogy valami jobb helyre kerüljünk. Az elkeseredett kinlódásunknak köszönhetően, a közöttünk levő távolság növekedésével egyenes aránnyal nőtt a feszültség is arra nézve, hogy ki tehetett a helyzetünk reménytelenségért. Végén már nem tudtunk egyezségre jutni a további utunk folytatásának irányában. Volt ki a hegyoldalnak akart nekivágni a feltételezett műút irányába más ötlet meg a szintben való oldalazás mellett erősködött. Sajnos elkövettük az egyik legnagyobb hibát, mégpedig azt hogy ki-ki a maga feje után elindult a számára jónak látott irányba. Baj szerencsénkre nem történt és hamar mindenki kijutott a műútra, amin viszonylag gyorsan leértünk a parkolóban hagyott kocsihoz.
Budapest, 2009.04.29.
Kócos
Rysy-re fel:
