Hely: Szlovákia / Nagy-Fátra / Ploská-csúcs / Suchý vrch / Borišov-turistaház
Időpont: 2010.03.06. szombat
Túratársak:
Hőke Marci
Kóczián Tibor (Kóc)
Varga Béla
Hajnali négyre mentem át Marcihoz, majd Bélával félötkor találkoztunk. Bepakolás után egyenest a Nagy-Fátrába hajtottunk, ahova nyolc előtt nem sokkal érkeztünk meg Vyšná Revúca faluba. Úgy félóra pakolászás után gyalog, hátunkon a sílécekkel indultunk el. Nem kellett sokat gyalogolni, mert vagy ötszáz méter után a turistaúton találtunk annyi havat, amin már síléccel is tudtunk haladni.
Napközben valójában csillagtúrát csináltunk, aminek a középpontja a Ploská nevű csúcs volt, ahova először háromnegyed tizenegyre értünk fel.
Első túra a Suchý vrch nevű hegyre vezetett. A szlovákiai túrasí kalúzunkban találtunk leírást a hegyről, amihez tartozó képes illusztráción bejelölt lesízési útvonal, kellemesnek ígérkezett. Már az odavezető útvonalon rengeteg porhavas szakasszal találkoztunk, de a meredek csúcs alatti félméteres friss hótakaró minden elképzelésünket felülmúlta. A csúcsra nem mentünk fel, hanem tőle jobbra található hágóig csoszogtunk, majd jobbra a legmagasabb pontig, ahova úgy félegy felé érkeztünk meg. Rövid pihenőt tartottunk, ami alatt ettünk, ittunk egy keveset, majd elindultunk vissza vagyis lesíeltünk a völgykatlanba. Elején firnes havon, majd legkiválóbb porhón húztuk az íveket. Nagyon élvezetes volt. A Suchý kolibánál (kicsi faház), ahol rengeteg turistával és síelővel (túrasízővel) találkoztunk, ismét szusszantunk egy keveset, majd felcsoszogtunk vissza a Ploská csúcsára.
Második szakasza a túrának a Borišov chata-hoz vezetett, a Ploská csúcsról való lesíeléssel. A ház alatt párszáz méterrel ismét visszakerült a fóka a léc aljára a meredek felmenethez, de pl. Béla inkább a vállán vitte fel a lécet. A hangulatos menedékház túlfűtött étkezőjében vagy másfélórát pihentünk. Kedves házigazdák búcsú itallal kedveskedtek, minek bódító hatását volt időnk kiizzadni a Ploskára felvezető meredek hegyoldalt. Terveinkhez képest kicsit elkésve, öt óra húszra értünk fel a csúcsra, ahol a túra harmadik szakasza, vagyis a lesízés vissza a kocsihoz következett. Rendkívül hideg volt már és a nap lemenő vörös fénye is gyors sízésre ösztökélt minket. Gyakorlatilag hatra lent is voltunk a havas út alján és a maradék párszáz métert a faluig fejlámpa fényénél tettük meg.
Budapest, 2010.03.09
Kóc