Túra helye: Magas-Tátra / Wéber-csúcs ény.-i-él / Villa-gerinc
Időpont:2008.06.20-23.
Túratársak:
Bácskai Gusztáv
Dr. Szász László
Csáki István
Kóczián Tibor (Kócos)
Márkusz Roland
Sántha Gergő
Szász László
A bejárt útvonal:
Késmárki-völgy / Wéber ény.-i-gerince / Villa-gerinc / Lomnici-csúcs / Kőpataki-tó / Tátralomnic
Késmárki-völgy / Wéber ény.-i-gerince / Villa-gerinc / Lomnici-csúcs / Kőpataki-tó / Tátralomnic
A túránk két részre osztható a Wéber északnyugati gerincére és a Villa-gerincre.
A Wéber északi fala 900 méter és a jobbról határoló éle úgy 1000 méter hosszú, az egyik leghosszabb a Magas-Tátrában. Ezen az egy kilóméteres szikla úton szándékoztunk feljutni a Wéber csúcsára majd az utunkat a Villa-gerincen folytatva a hétköznapi Tátra látogatók által jól ismert, számukra csak felvonóval megközelíthető Lomnici-csúcsra. Végül is tervünk sikerült, aminek naplóját az alábbiakban írtam le.
Péntek:
Suzukimmal Indultunk Budapestről, kb.13:45-kor Guszti munkahelyétől (Siemens), hárman Guszti, Gergő és én. Donovalyn keresztül és autópályán Poprádig hajtva közelítettük meg a Magas-Tátrát. A Késmárki-Fehérvíz-völgy alatti parkolóban pakoltunk és válogattuk össze a cuccainkat és negyed nyolc felé elindultunk fel a sárga jelzésen a Zöld-tavi menedékházhoz. Miután elindultunk Guszti elvált tőlünk és felment a Kopa-hágóba. Gergővel kilenc után párperccel érkeztünk meg a menedékházhoz. Bejelentkezésünk és a szobánk elfoglalása után rendeltünk egy-egy knédlis gulyást vacsorára, na meg csapolt sört hozzá. Vacsora közben érkezett meg Miskolcról Szász Laci és utána nem sokkal Guszti is megjött. Szobánk négy ágya így megtelt, a Budapestről, helyesbítve Veresegyházáról utánunk jövő három fő előre foglalt ágyát meg a szomszéd szobában tartották fent. Mivel Ők este hétkor indultak az érkezésüket éjfél után kettőre számoltuk és így nem vártunk rájuk, le is feküdtünk a vacsora után aludni. Reggel a három sráccal a folyosón találkoztunk, vagyis ott a földön ahol aludtak hálózsákban, mert későn este már nem sikerül megtudniuk (a néhány részeg még nem alvó lakótól), hogy hol tartották fenn számukra az ágyakat.
Suzukimmal Indultunk Budapestről, kb.13:45-kor Guszti munkahelyétől (Siemens), hárman Guszti, Gergő és én. Donovalyn keresztül és autópályán Poprádig hajtva közelítettük meg a Magas-Tátrát. A Késmárki-Fehérvíz-völgy alatti parkolóban pakoltunk és válogattuk össze a cuccainkat és negyed nyolc felé elindultunk fel a sárga jelzésen a Zöld-tavi menedékházhoz. Miután elindultunk Guszti elvált tőlünk és felment a Kopa-hágóba. Gergővel kilenc után párperccel érkeztünk meg a menedékházhoz. Bejelentkezésünk és a szobánk elfoglalása után rendeltünk egy-egy knédlis gulyást vacsorára, na meg csapolt sört hozzá. Vacsora közben érkezett meg Miskolcról Szász Laci és utána nem sokkal Guszti is megjött. Szobánk négy ágya így megtelt, a Budapestről, helyesbítve Veresegyházáról utánunk jövő három fő előre foglalt ágyát meg a szomszéd szobában tartották fent. Mivel Ők este hétkor indultak az érkezésüket éjfél után kettőre számoltuk és így nem vártunk rájuk, le is feküdtünk a vacsora után aludni. Reggel a három sráccal a folyosón találkoztunk, vagyis ott a földön ahol aludtak hálózsákban, mert későn este már nem sikerül megtudniuk (a néhány részeg még nem alvó lakótól), hogy hol tartották fenn számukra az ágyakat.
Szombat:
Én úgy kb.4:30-kor ébredtem fel. Meglepetésemre forgott velem a világ, ahogy megmozdultam. Valami furcsa dolog miatt az esti kettő korsó és egy pohár sör alkoholos hatása nem múlt el az éjszaka és reggel jött elő. Rengeteg víz elfogyasztásával próbáltam rendbe hozni magam ami sikerült is. Az étteremben reggeliztünk meg többnyire a saját kajáinkból. 7:45-kor indultunk el a Nagy-Papirusz-völgyhöz majd a völgy bejáratánál rögtön balra fordulva a Réz-pad-katlan felé a Wéber északnyugati gerincének aljához haránttoltunk, aránylag kicsi hólejtőket keresztezve. Egy órába telt a felmenet. Az első meredek sziklás terep alatt előkerült a kötél lepakoltunk és bekötözködtünk majd elkezdtünk felfelé mászni. Kicsit kaotikus volt a csapat és egymást keresztezve, ki-ki a saját tempójában, néha egymást megelőzve haladt a mászás felfelé. Guszti Gergő és én egy félkötelet használva másztunk úgy hogy az előlmászót követte szinkronban a két hátul maradott, de volt hogy a könnyű terep révén szinkronba másztunk mind a hárman. A többiek is hasonlóan jártak el. Az első komolyabb sziklás terep az él alján volt majd a Réz-pad-toronyra való felmászás követelt nagyobb erőfeszítést. A Réz-pad-torony után a gerinc beleolvadt a Wéber tömbjébe és néhány nehezebb kötélhossz után már könnyebb terepen szinkronba mászva jutottunk fel a csúcsra, úgy kb. háromra. A csúcs alatt nem sokkal már a kötelet is elcsomagoltuk a könnyebb közlekedés érdekébe a terep nehézsége ezt megengedte. Napközben az időjárás kedvezően alakult, a reggeli napsütést felhőátvonulás követte majd egyre több felhő érkezett és a csúcson már esőt is hozott. Ahogy sejtettük a Wéber csúcsán találtunk tiszta havat, amiből tudtunk vizet olvasztani főzőinken a levesekhez és teákhoz, (igaz egy kicsit azért agódtam felfelé menet, hogy honnan szerzünk vizet ha nem lesz fent hó). A vacsorát követve mindenki keresett magának bivak helyet és előkészültünk az éjszakához. Az idő sajnos egyre csapadékosabb lett és korán este nyolc felé le is feküdtünk aludni. Elégé lehangolt a barátságtalan, csepergős idő és rossz érzés volt hálózsákba bújva várni az éjszakát az időnkénti átfutó záporok által bivakzsák fogságba kényszerülve, de valahogy csak sikerült elaludni.
Én úgy kb.4:30-kor ébredtem fel. Meglepetésemre forgott velem a világ, ahogy megmozdultam. Valami furcsa dolog miatt az esti kettő korsó és egy pohár sör alkoholos hatása nem múlt el az éjszaka és reggel jött elő. Rengeteg víz elfogyasztásával próbáltam rendbe hozni magam ami sikerült is. Az étteremben reggeliztünk meg többnyire a saját kajáinkból. 7:45-kor indultunk el a Nagy-Papirusz-völgyhöz majd a völgy bejáratánál rögtön balra fordulva a Réz-pad-katlan felé a Wéber északnyugati gerincének aljához haránttoltunk, aránylag kicsi hólejtőket keresztezve. Egy órába telt a felmenet. Az első meredek sziklás terep alatt előkerült a kötél lepakoltunk és bekötözködtünk majd elkezdtünk felfelé mászni. Kicsit kaotikus volt a csapat és egymást keresztezve, ki-ki a saját tempójában, néha egymást megelőzve haladt a mászás felfelé. Guszti Gergő és én egy félkötelet használva másztunk úgy hogy az előlmászót követte szinkronban a két hátul maradott, de volt hogy a könnyű terep révén szinkronba másztunk mind a hárman. A többiek is hasonlóan jártak el. Az első komolyabb sziklás terep az él alján volt majd a Réz-pad-toronyra való felmászás követelt nagyobb erőfeszítést. A Réz-pad-torony után a gerinc beleolvadt a Wéber tömbjébe és néhány nehezebb kötélhossz után már könnyebb terepen szinkronba mászva jutottunk fel a csúcsra, úgy kb. háromra. A csúcs alatt nem sokkal már a kötelet is elcsomagoltuk a könnyebb közlekedés érdekébe a terep nehézsége ezt megengedte. Napközben az időjárás kedvezően alakult, a reggeli napsütést felhőátvonulás követte majd egyre több felhő érkezett és a csúcson már esőt is hozott. Ahogy sejtettük a Wéber csúcsán találtunk tiszta havat, amiből tudtunk vizet olvasztani főzőinken a levesekhez és teákhoz, (igaz egy kicsit azért agódtam felfelé menet, hogy honnan szerzünk vizet ha nem lesz fent hó). A vacsorát követve mindenki keresett magának bivak helyet és előkészültünk az éjszakához. Az idő sajnos egyre csapadékosabb lett és korán este nyolc felé le is feküdtünk aludni. Elégé lehangolt a barátságtalan, csepergős idő és rossz érzés volt hálózsákba bújva várni az éjszakát az időnkénti átfutó záporok által bivakzsák fogságba kényszerülve, de valahogy csak sikerült elaludni.
Vasárnap:
Korán ébredtem, még négy óra előtt, amikor is már világos volt. Szombat este a hálózsákba bújva bosszankodtam is hogy nem akar besötétedni, vasárnap hajnalba meg nem akartam hinni a szememnek, hogy már megint világos lett. Nem csoda ami történt hisz Június lévén az év leghosszabb napjai voltak akkor. Fél öt felé a többiek is előbújtak maguk bivakjaikból, és beindult az élet, a hó olvasztás, reggelizgetés. Hét óra felé indultunk el a Késmárki-csúcsra, majd azon át a Villa-gerincre. A Késmárki-csúcson áthaladva a tető alatt pár méterrel találtunk egy két-három személyes bivakolásra alkalmas sík helyet, ami a Kő-pataki-tóra nézett. Innen már kötélbiztosítással mentünk tovább. Gergő előre ment majd standot épített és rögzítette a kötelet én meg rögzítettem a kötelet az én oldalamon. Az így kialakult fix kötélpályán átkelt mindenki a Villa-gerincre lefutó élhez. A további lefelé tartó métereket egy könnyebb szakaszon tettük meg. A Keleti-Villa-csúcs alá érve sorba kellett állnunk a feljutáshoz. Gergő, Guszti meg én nem akartunk várakozni ezért úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk a keleti csúcsot és jobbra kerülve azt egy törmelékes oldalon lezuhanó bevágásba másztunk fel. Nagyon rossz, törékeny, mozgó tömbökkel ellátott kőzet jellemezte ezt az utat, amit én másztam előre, de semmilyen örömet nem okozott inkább egy túlélési gyakorlathoz tudnám hasonlítani, azt ahogy a több száz kilós sziklapengék és tömbök között egyensúlyoztam. Közben a többiek megmászták és le is ereszkedtek a Keleti-Villa-csúcsról, majd mögötte találkoztunk mindannyian. Mi hárman gyorsan beelőztük a csapatot és sietve továbbmásztunk a Nagy-Villa-csúcs irányába. Az oda vezető útban volt a gerinc egyik legnehezebb része, amit Guszti mászott előre hátizsák nélkül és egy szeg beverésével növelte a biztosítás biztonságát. Miután felért felhúzta a hátizsákjainkat és utána minket is felbiztosított. Nem sokkal tizenkettő előtt fel is értünk a gerinc legmagasabb pontjára. Innen a Villa-horhosig már csak lefelé kellett másznunk egy kitett gerinc szakasz sorozaton minek a végén kötéllel ereszkedtünk tovább. A hatvan méteres félkötelünket végig ereszkedtük minek az alján még nem értünk le a Villa-horhoshoz a gerinc legmélyebb pontjához. Oda kb. harminc méter további mászással tudtunk lejutni.
Korán ébredtem, még négy óra előtt, amikor is már világos volt. Szombat este a hálózsákba bújva bosszankodtam is hogy nem akar besötétedni, vasárnap hajnalba meg nem akartam hinni a szememnek, hogy már megint világos lett. Nem csoda ami történt hisz Június lévén az év leghosszabb napjai voltak akkor. Fél öt felé a többiek is előbújtak maguk bivakjaikból, és beindult az élet, a hó olvasztás, reggelizgetés. Hét óra felé indultunk el a Késmárki-csúcsra, majd azon át a Villa-gerincre. A Késmárki-csúcson áthaladva a tető alatt pár méterrel találtunk egy két-három személyes bivakolásra alkalmas sík helyet, ami a Kő-pataki-tóra nézett. Innen már kötélbiztosítással mentünk tovább. Gergő előre ment majd standot épített és rögzítette a kötelet én meg rögzítettem a kötelet az én oldalamon. Az így kialakult fix kötélpályán átkelt mindenki a Villa-gerincre lefutó élhez. A további lefelé tartó métereket egy könnyebb szakaszon tettük meg. A Keleti-Villa-csúcs alá érve sorba kellett állnunk a feljutáshoz. Gergő, Guszti meg én nem akartunk várakozni ezért úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk a keleti csúcsot és jobbra kerülve azt egy törmelékes oldalon lezuhanó bevágásba másztunk fel. Nagyon rossz, törékeny, mozgó tömbökkel ellátott kőzet jellemezte ezt az utat, amit én másztam előre, de semmilyen örömet nem okozott inkább egy túlélési gyakorlathoz tudnám hasonlítani, azt ahogy a több száz kilós sziklapengék és tömbök között egyensúlyoztam. Közben a többiek megmászták és le is ereszkedtek a Keleti-Villa-csúcsról, majd mögötte találkoztunk mindannyian. Mi hárman gyorsan beelőztük a csapatot és sietve továbbmásztunk a Nagy-Villa-csúcs irányába. Az oda vezető útban volt a gerinc egyik legnehezebb része, amit Guszti mászott előre hátizsák nélkül és egy szeg beverésével növelte a biztosítás biztonságát. Miután felért felhúzta a hátizsákjainkat és utána minket is felbiztosított. Nem sokkal tizenkettő előtt fel is értünk a gerinc legmagasabb pontjára. Innen a Villa-horhosig már csak lefelé kellett másznunk egy kitett gerinc szakasz sorozaton minek a végén kötéllel ereszkedtünk tovább. A hatvan méteres félkötelünket végig ereszkedtük minek az alján még nem értünk le a Villa-horhoshoz a gerinc legmélyebb pontjához. Oda kb. harminc méter további mászással tudtunk lejutni.
A horhosból egy majdnem függőleges falon kellett felfelé másznunk hatvan métert. A gerinctúránk ezután még kettő kötélhosszig felfelé vezetett a Nyugati-Villa-csúcsra, majd utána többnyire vízszintesen haladtunk tovább. A Nyugati-Villa-csúcs után egyre könnyebben leküzdhető részek jellemezték a gerincen vezetett utat , egyes szakaszokon még szinkronmászással is csökkenthettük a mászó időt. Többünknek a legszebb rész a Nyugati-Villa-csúcsot elhagyó gerinc szakasz volt, de a közvetlenül a gerinc vége előtti rész is nagyon szép, minek ellentéteként a Lomnici-csúcsra felvezető törmelékes lejtőt a szépség már nem jellemezte. Este hét körül másztunk át a kilátó korlátján, a csapatunk közül az utolsónak ez még egy órával később történt meg. Szász Laci mikor megérkezett rögtön elindult lefelé a Kő-pataki-tóhoz vagyis Lomnicra a kocsijához, mert neki éjfélre Miskolcra kellett érnie. Gyakorlatilag mi is azonnal követtük ahogy összeszedtük magunkat, de ez a legyaloglás öt órába tellett és így éjfél után értünk le.
Lent Tátralomnicon a kocsiba bepakolás után elindultunk haza, ami nem volt egyszerű a napi fáradságok után alvás híján. Gergő ébren ült mellettem szinte végig őrködött a haza vezető úton , hogy el ne aludjak ami nagy erőfeszítést igényelt tőlem és Gergőtől is. Miután mindenki kiszállt mellőlem Budapesten háromnegyed hatra már én is hazaértem.
Lent Tátralomnicon a kocsiba bepakolás után elindultunk haza, ami nem volt egyszerű a napi fáradságok után alvás híján. Gergő ébren ült mellettem szinte végig őrködött a haza vezető úton , hogy el ne aludjak ami nagy erőfeszítést igényelt tőlem és Gergőtől is. Miután mindenki kiszállt mellőlem Budapesten háromnegyed hatra már én is hazaértem.
Budapest, 2008.06.29.
Kócos
Wéber-csúcs északnyugati éle és a Villa-gerinc sziklamászó kalauzai:
Komarnicki:
http://www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/egyeb/k85/ii.htm 33 / 43
Szlovákiai leírás a Villa-gerincről:
http://www.tatry.nfo.sk/stena.php?kod=0978111:Vidlová-veža-Veľká:2517
Továbbá találunk leírást a Villa-gerincről a Róbert Gálfy / Alexander Luczy - Magas-Tátra hegymászó kalauz füzetében is (Vysoké Tatry Horolezecky sprievodca), ami négy nyelvű szöveggel rendelkezik jelenik meg (Szlovák, Angol, Német, Francia).
http://www.alexluczy.ch/pages/page_8.html
Komarnicki:
http://www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/egyeb/k85/ii.htm 33 / 43
Szlovákiai leírás a Villa-gerincről:
http://www.tatry.nfo.sk/stena.php?kod=0978111:Vidlová-veža-Veľká:2517
Továbbá találunk leírást a Villa-gerincről a Róbert Gálfy / Alexander Luczy - Magas-Tátra hegymászó kalauz füzetében is (Vysoké Tatry Horolezecky sprievodca), ami négy nyelvű szöveggel rendelkezik jelenik meg (Szlovák, Angol, Német, Francia).
http://www.alexluczy.ch/pages/page_8.html
Korábbi hozzászólások:
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
dátum: 2008-12-26 19:50
szerző: bcspk
:-) Kóc
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
dátum: 2008-12-22 17:29
szerző: davidbogyo (nem ellenőrzött)
Jó ilyesmit nézni/olvasni a "holtszezonban"! üdv: Dávid
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
dátum: 2008-07-01 00:49
szerző: bcspk
Köszi Barni a dícsérő szavakat, de a felvételek nagyszerűségét a Magas-Tátra szépségének köszönhetjük meg az időjárásnak, hisz bármerre kattingatva csak jó képeketet lehetett készíteni. :)
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
dátum: 2008-06-30 22:05
szerző: vinczebarni (nem ellenőrzött)
Nagyon szép mászás volt, a Villa gerinc különösen gyönyörű. Kár, hogy nincs több fotó a bivakról, főleg Gergő arcára lettem volna kiváncsi úgy hajnali fél öt felé. :-) Nagyon jók lettek a képek Kóc, gratula!
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
