Hely: Magyarország / Mátra / Ilona-vízesés
Időpont: 2010.01.30.
Túratársak:
Kun-Gazda Judit
Sántha Gergő
Pál Krisztina [krysia -Gyurmáné :)]
Palásti G. György (Gyurma)
Kóczián Tibor(Kóc)
Miután az egész országra kiterjedő hóesés, szokás szerint, majdnem megbénította a közutak forgalmát, lassan, helyenként araszolva haladtunk az M3-as autópályán Gyöngyös felé, vagyis a Mátrába.
A hegység közepében Parádon áthaladva, nem sokkal, dél elmúltával az Ilona-völgy bejáratánál parkoltunk le. Úgy szakadt a hó, mint nyáron a záporeső. Szürke égről nehezen lehetett megállapítani, hogy milyen is a
napszak. Viszonylag gyors szedelőzködés után, a mély és lazaszerkezetű hóban tapostuk a nyomot. Csöndes és békés hangulatban gyalogoltunk fel az Ilona vízeséshez. Már voltak mások is ott, de nem jégmászók, csak kirándulók. Ahogy sejtettük az elmúlt hetek tartós mínuszai megfagyasztották a vízesést. Korábban még egyikünk sem járt ott, csak a leírásokból tudtuk, hogy tíz méter magas jégre számíthatunk, de utólagos becslésünk szerint csak úgy hét méter lehetett. A hó megállás nélkül hullott, csak az intenzitása és a hópelyhek mérete változott időnként. Gergő volt ki elsőnek, alulról elkezdte a mászást. Óvatosan felmérte a jég vastagságát, ami nem igen látszott az több centi rátapadt hótakaró miatt. Néhány jégcsavar elhelyezésével hamar feljutott és standot készített a felső biztosításos mászáshoz. Miután leereszkedett a többiek is megpróbálkoztak a jégmászással. Gergőn és rajtam kívül senki nem mászott korábban jeget. Nagy volt az izgalom és párméter mászás után a lelkesedés öröme járt át mindenkit. A jégmászás viszonylag könnyű technikai mozgása sikerélményt ad a kezdőknek. Így jártunk mi is. A jeget is hamar szétcsépeltük, sok helyen átlyukasztottuk és a belül zubogó víz felszínre törve kellemetlenül áztatta meg az éppen mászó egyedet. Lelkesedésünket csak a hideg fogta vissza, miután ki-ki átázva elkezdünk áthűlni. Úgy két és fél órát sportoltunk a jégen majd elindultunk vissza a völgy aljához a kocsihoz.
Hazafelé Parádon egy étteremben vacsoráztunk meg és végre melegben átbeszéltük a napi élményeket, majd még emberi időben értünk haza Budapestre.
Budapest, 2010.02.01.
Kóc
