Hely: Szlovákia / Nagy-Fátra / Krížna (1574m)
Időpont: 2010.03.14. vasárnap
Túratársak:
Tari Viktor
Kóczián Tibor (Kóc)
Varga Béla
Az általunk bejárt túra nehézségi fokozata I-es.
Célunk az volt, hogy felmegyünk túrasível a Krížna-ra (1574m) a tureckái sípályán át, majd tovább az Ostredok csúcsára (1592m - Nagy-Fátra legmagasabb pontja.) és ha az időjárás meg az erőnk is engedi, akkor a gerincen Suchý vrch-ig csoszogunk el. Suchý vrch-nek az oldalában való lesízés követően visszamentünk volna a már megtett útvonalunkon ismét a Krížna-ra. Krížna-ról kétféle útvonal közül valamelyiken jöttünk volna le. Az egyik megoldás a felmeneti úton, a sípályán, a másik meg az, ha nincs lavina veszély, akkor a csúcsról le a völgykatlanba Turecká falu (610m) irányába. A völgykatlanba való lesízés nagyon lavina veszélyes, csak ideális körülmények között szabad bevállalni és 3-as nehézségűnek adja a szlovák túrasí kalauz!
Sajnos a fenti tervből csak az eleje, vagyis a neheze a kb. 800 méteres szint leküzdése valósult meg. A viharos erejű szél miatt a Krížna-csúcsa alatt fordultunk vissza. Feltevésünk szerint, járó távolságban úgy egy vagy kétszáz méterrel lehettünk csak a csúcstól és szintben meg pár méterrel alatta valahol.
Miután felfókáztunk a sípálya felvonójának felső állomására az ott található felvonós fabódéjában pihentünk meg. (A pálya felső része nem üzemelt, így a bódét üresen találtuk, nem volt ott a felvonó kezelő.) Már addig is nehezítette a dolgunkat az erős szél és az arcunkat bántó hófúvás, de gondoltuk a Krížna-ra csak fel tudunk jutni. Félóra pihenő után, elhagytuk a menedéket nyújtó rozoga bódét. Miután kitettebb lett a felvezető hegygerincünk, szinte orkán erejű széllökésekkel találkoztunk. Volt, hogy fényképezés közben felborított egy erőteljes pöff és oldalamon csúszva a firnes havon a lécem élével tudtam csak megállítani magam, mert úgy nézet ki, hogy különben letol a hegyoldalon a szél. Ekkor az elől haladó Béla is visszafordult és odajött hozzám, majd Viktor is utolért minket. Mivel ülve, vagyis féloldalt fekve tudtunk csak stabilan elhelyezkedni, mindannyian a földön fekve beszéltük meg a visszafordulást. Az alábbi kisfilmen rögzítettem a szeles gerincszakaszt. A filmecske közepén a kép összevisszasága abból adódik, hogy éppen akkor borított fel a szél.
A fóka levétele után, lesíeltünk vissza a felmenti útvonalunkon. Lent a sípályán már jók voltak a viszonyok, nem fújt a szél annyira, mint fent a kitett gerincen. A pálya alján az étteremben meg már szinte hihetetlen volt a fenti ítéletidő. Lesíelés nagyon élvezetesre sikeredett, mert nagyterületen volt friss porhó. Lehetett gyakorolni a szűzhavas technikát. Talán ott hibáztunk, hogy hamar le akartunk jutni a szélcsendes környezetbe, le a pálya aljára az étterembe egy pihentető sörözésre és ezért nem élveztük, használtuk ki a szűzhavas területek átsízését teljességgel. Többet kellett volna pihenni lesíelés közben és gyakorolni a porhavas sízés mozgását, de így se volt rossz buli.
Miután a turecskái sípálya alján megittuk a megérdemelt sörünket, átmentünk Donovaly-ba, pályasíelni. Egy órára szóló síbérletet vettünk Nová hoľa-ra és „szétsíeltük” magunkat. Nagyon jó pórhavas pályában volt részünk, élveztük minden percét a lesiklásnak, csak a combunk meg a térdünk kezdte feladni a szolgálatot a végén.
Elkövetkezőekben megvárjuk a kedvező időjárást, és ha majd lehet még, akkor most kora tavasszal végigcsináljuk a fent vázolt túraútvonalat, ha meg nem, akkor majd biztos lesz mód rá a valamelyik következő szezonban.
Budapest, 2010-03-16
Kóc
A túrán készült fénykép felvételek diavetítéséhez kattints ide a szövegre!