Túra helye: Magas-Tátra / Nagy-Tarpataki-völgy / Veverkov ľadopád
Időpont:2009.01.01.-2.
Túratársak:
Sántha Gergő
Kóczián Tibor (Kócos)
Egy szép nap a hegyekben
Ha valakinek azt mondjuk, hogy szép nap volt a hegyekben, akkor arra gondolhat, hogy ragyogó napsütés mellett a természet legszebb arculatával találkoztunk. Legalább is én így gondolom, hogy ez az általános vélemény. A természetjárással töltött évek során gyakran találkozunk képeslapokra illő gyönyörű tájak élményeivel, de olyanokkal is, amiket fényképen rögzíteni is nehéz, nem hogy még átélni. Mégis azt mondjuk, hogy ez vagy az egy szép nap volt, vagy hogy csodás volt a kirándulás stb., pedig ha idegenek élő TV közvetítésben néznének minket (persze némafilmként), akkor hálát adnának annak, hogy nem kell velünk lenniük a pocsék időjárás miatt. Nekünk meg a látszat ellenére sokszor, amikor haza érünk vagy még a hazaúton, valamiért megfogalmazódik bennünk, hogy ez egy szép nap volt, és vágyakozva gondolunk vissza rá. Hogy miért van ez? Azért, mert megtanultuk azt, hogy nem csak azon múlik egy kellemes nap, ami az úgynevezett tökéletes vagy az ideális dolgokhoz áll közel, hanem leginkább azon, hogy az adott környezetben sikerül-e harmóniát, megelégedést találnunk. Így történt velünk most is az év első és második napján. Habár az időjárás kegyére nem panaszkodhattunk, azért volt már szebb napunk is.
Gergő Szilveszter másnapján hívott telefonon (úgy 11:30 tájban), hogy ugorjunk ki a Magas-Tátrába mert olvasta a JAMES honlapján, hogy a Veverka jeget már lehet mászni a Nagy-Tarpataki-völgyben. Már hetek óta fente a fogát, (ahelyett, hogy a jégszerszámát fente volna) egy jó kis jégmászásra, minek ideje elérkezettnek látszott. Félig aludtam még így a hirtelen jött ötletre nem számítva, azt hiszem gyorsan meggyőzhető lettem. Háromkor indultunk el, mert még előtte a szüleimnek megígértem, hogy átmegyek hozzájuk lencse ebédre és még Gergőnek is kellett kérnem az ebédből, hogy Ő se maradjon pénz nélkül az elkövetkezendő esztendőben.
A szállingózó hó nem sok jóval kecsegtetett a gyors autózás végett, de szerencsénkre nem szakadt ránk az ég és viszonylag tiszták maradtak az országutak. Este nyolc óra körüli időt adtunk meg érkezésünk időpontjának a Zamkovszky menedékházba (volt Nálepka-kapitány menedékház). Sajnos az érkezési időpontban indultunk csak el gyalog lent Ótátrafüredről (Stary Smokovec), de fél tízre már fent voltunk. Nem voltak sokan a házban, de azért egy páran még beszélgettek az étkezdében így nem kellett viszonylag magányban vacsoráznunk. Az első korsó sör olyan könnyedén csúszott le torkunkon, mintha a semmibe öntöttük volna. A másodiknak sem volt gondja és a vacsora is nagyon ízlett a slivovica étvágygerjesztő hatásának is köszönhetően. Káposztaleves és magyaros gulyás knédlivel volt a vacsi, minek maradéktalan elfogyasztásával tisztességesen jóllaktunk.
Másnap fél nyolcra jelezték előre a reggelit, tehát volt időnk kialudni magunkat, sőt még Gergőnek a jégszerszámát is megreszelnie. Túlfűtött szobánk és a csípős gulyás jelentős víz ívását és álmatlan forgolódást eredményezett. Ennek ellenére kipihenten ébredtem és a megelégedés erejével nyújtóztam a „végtelenbe” reggel hét órai ébresztőnkkor.
Lent az étkezőben szokásos vékonyka virslik kerültek elénk, mustárral és kecsöppel, de a kiszolgálás kényelme a legelőkelőbb étkek szintjére emelték őket a kis lekvárok, savanyú kenyerek társaságában. Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor az ember vizesen, fázósan, meggyötörten kászálódik elő egy kő alól és az összetört lapos kenyér kiesett közepét tolja a fanyar képébe. Jaj! Ne is gondoljunk rá, inkább kérjünk még egy teát, sőt a literes kulacsot is megtöltettük.
Kényelmes éjszakai szállásunkat, és euró készletünk nagyobb részét magunk mögött hagyva elindultunk a jéghez. Csöndes, hideg idő volt enyhe felhőzettel. Délutánra frontváltást ígértek, de addig még volt egy rakás idő.
Egy óra gyaloglás után megérkeztünk a Veverkov ľadopád vagy magyarul Veverka-jégesés nevű megfagyott vízeséshez.
Sajnos nem mi voltunk az elsők. Volt már ott egy szlovák oktató meg a feltehetően orosz kliense, akit jégmászásra tanított. Sajnos a jégfal baloldalán, a legszárazabb részen helyeztek el maguknak kötelet a felső biztosításra. A fennmaradt szabad jobboldalnak a szöge is meredekebb volt, és kisebb vízesés is permetezte, na meg a jegének minősége is rosszabb volt. Nem volt nagy kedvünk azon mászni, gondoltuk inkább, hogy megvárjuk, amíg befejezik az oktatást. Közben egy kisebb csapat cseh mászó is érkezett. Nekik már nem volt idejük kivárni a sorukat, így nekiláttak a jégfal jobboldala mászásának. A legtapasztaltabb köztük alsó biztosítással felmászott, majd a többiek is megpróbálkoztak felső biztosítással, több-kevesebb sikerrel.
Sokat kellett várakoznunk mire befejezte a kuncsaftos szlovák fickó és a tanítványa, és végre lehúzták a kötelet. Közben a csehekkel beszélgettünk és szemléltük a bizonytalan mászásaikat, ugyanis úgy nézett ki, hogy kezdő jégmászó lányok és fiúk próbálkoztak. A jég nehézségét II/4 adják, de most mintha lett volna benne egy pár méter függőleges rész is, pedig a szlovák kalauzban azt írták, hogy nem meredekebb 80 foknál a jég fala. 
Fél egykor kezdte el Gergő a mászást és mikor felért a felső láncos standba fennmaradt ott, majd én utána mentem kiszedni a jégcsavarokat. Mire mind a ketten felértünk már az idő is elromlott és a hó is egyre jobban szállingózott. A folydogáló, permetező vízeséstől alaposan átfagyva, gyorsan leereszkedtünk és összecsomagoltunk, hogy hamar elindulhassunk haza.
A tél első jégmászásától nem vártunk nagy eredményt, éppen annyit, ami sikerült: egy kötélhossznyit mászni és jól érezni magunkat.
Lefelé menet még beugrottunk a Tarajka (Hrebienok) mellett levő Bilikova turistaházba egy káposztalevesre, amit egy sörrel öblítettünk le. Sok kiránduló békés tömege meg a lágy hóesés éreztette még a Karácsony nemrég elmúlt hangulatát. Lefele gyaloglás közben rengeteg szánkó és hó bicikli meg mit tudom én még micsoda szerkezet száguldott el mellettünk a szürkületben, kisíkosítva az aszfaltot borító kemény hó tetejét. Sajnos több ízben is volt módunk hanyatt vágódni ezen a jeges felületen, de szerencsére nem ütöttük meg magunkat túlságosan. Este tízre már itthon is voltunk Budapesten.
Budapest, 2009.01.04.
Kócos
Fényképek megtekintéséhez kattints ide a szövegre!
Film a mászásról:
Dátum: 2009-01-07 22:13
szerző: Ragchallo (nem ellenőrzött)
Klasszikusokat csak pontosan idézünk. Kanderstegen pedig pedig érdemes lesz technikát tanulni. Pl. lehet-e csuklóheveder nélkül sört nyitni a Quark Beergo-val?
Amúgy cuccod-e van?
dátum: 2009-01-07 21:48
szerző: Svájcituriszt (nem ellenőrzött)
"Az egészben az volt a legjobb, hogy a pofámra folyt a víz!" - legalább egyszer érte víz is nemcsak sör! Egyébként szombat este megyek Kanderstegbe jégmászó fesztiválra (www.ready2climb.com) . Remélem vasárnap ráengednek a pályára! :-)
