Hely: Szlovákia / Magas-Tátra / Villa-gerinc
Időpont: 2004.09.17-19.
Túratársak:
Kecskés Gábor (Kecsa)
Kóczián Tibor (Kócos)
Villa-gerinc fele a Villa-nyeregből a Limnici-csúcsra = Nekünk 8 óra, 14 kötélhossz , 15 stand, II –III nehézségű mászás.
Kecsa Ford Tranzit kisbuszával (a km óra állása induláskor 99134 km, 598 km volt a teljes oda-vissza út) mentünk az alábbi útvonalon:
Péntek:
Budapest – Hatvan 3-as úton
Hatvan – Salgótarján 21-es út
Somoskőújfalu –Szlovákia 71-es út
71-es útról jobbra le PRSA felé – Nova Hony
Nova Hony – jobbra 50-es v. E571-es útra Rimaszombat (Rimavska Sobota) felé
Rimaszombat előtt balra 531-es út Tisovec
Tisovec-nél jobbra Morán (maradva az 571-es úton)
Majd a 66-os útnál jobbra – majd - 67-esre balra majd azon el Poprádig
Poprádból E50-esen Svit-beott jobbra át a vasúton Tatranska Polianka felé
Ezután Batizovce falu után balra le egy betonos úton a patak partjához.
Ott a gázlónál éjszakáztunk. Másnap szombaton 5.45-kor keltünk
Szombat:
Tovább – Gerlachov – Tatranska Polianka majd ott jobbra Tátra Lomnicra. Tátra Lomnicon a felvonóra 8.10-kor szálltunk fel és kb. 9.40-re értünk fel a Kőpataki-tóhoz (Enciánhoz) a Kőpataki -völgybe. A felvonó épületét elhagyva a völgykatlan bal oldalán indultunk el a Sírkert irányába. A Sírkert után egyre meredekebb sziklás szakaszokon (helyenként mászva) felgyalogoltunk a Villa-nyereghez (Villa-horhos). A Villa-nyereghez egy kéményszerű vályúba másztunk fel, kötelet nem használva.
Mászás:
A mászáshoz egy szál 60 m fél kötelet vittünk magunkkal.
Ahogy felértünk a hágóba elkészítettem a standot kettő szeg beverésével. Az első kötélhosszt a 60 m-es félkötelet duplán véve használtuk. Ez a hosszt kb. 25 m-re sikerült. Ezután már szimplán használtuk a kötelet és azzal felmásztam a csúcsra, ahol elkészítettem a harmadik standot. A harmadik standhoz egy szeget vertem be, egy éket és egy friendet helyeztem el. A harmadik hosszként a gerincen közel szintben kb. 10 m másztam, majd ott egy függőleges kémény felszökése alatt standoltam. A kéményt megmászva 8-10 m, egy lapos párkányon találtam egy bent hagyott szeget (ereszkedő stand), itt építettem meg az 5.-ik standot, egy szeget bevertem megerősítés célból. Az 5.-ik stand után felfelé másztam meredeken a gerincen, ki az élre a gerinc tetejére. Ott újabb standot építettem (6.-ik), két szeget egy repedésbe, egymás mellé beékelve, beütve. Itt ért minket újból el a nap meleg sugara, és melegünk is lett végre. A 6.-ik stand után a gerincen közel vízszintesen másztunk tovább, kb. 25 m-rt. Ezután lefelé kellett volna mászni ezért elkészítettem a 7.-ik standot. Innen leeresztettem a Kecsát a gerinc közel északi oldalába (reversoval) kb.10 m-rt, ahonnan egy párkányon tovább tudott mászni kb. 20 m-rt., és eltudta készíteni a nyolcadik standot. Ezután én másztam tovább nem nehéz terepen, lefelé egy nyeregbe. A nyeregben friendekből és ékekből építettem meg a 9-ik standot. A kilencedik standot elhagyva, tovább felfelé enyhe lejtéssel a gerinc bal oldalán, fűpadokon másztam. A hossz végén kötélgyűrűvel (homokórával) építettem meg a 10.-ik standot. A 10.-ik stand után élesebb, kitettebb gerinc következett. A 11-.ik standot egy függőleges repedésbe egymással összefeszített friendekkel készítettem el (a két friend között volt vagy 3 m távolság). A standot elhagyva ismét kitett éles gerinc következett, aminek egy nehéz és veszélyes részén elhelyeztem egy szeget a másodmászó ingázásának elkerülésének végett. A 12.-ik stand egy darab friendből állt. Ezután ismét éles gerincen másztunk aminek végén véget ért a gerinc. Ott a 13-.ik standott kettő szeg elhelyezésével készítettem el. Ezután még hátra volt a Lomnicra felvezető I-es nehézségű falmászás. A falat kettő kötélhosszal másztuk, minek a kiszállása, az utolsó standja, a csúcson levő kilátó járda korlátja volt. Mire ide felért a Kecsa már majdnem teljesen besötétedett(kb. 20 órára értünk a csúcsra).
Mivel ilyen későn már nem járt a felvonó ezért megkértük a fent tartózkodó helyi szlovák mászókat hogy maradhassunk az étterembe, alvás céljából. Mivel hogy nem úgy készültünk, hogy fent alszunk, nem volt hálózsákunk és így ott a földön kényszerültünk aludni, ruháinkat, kabátunkat leterítve a fejünk alatt a kötéllel vagy hátizsákkal aludunk. Az étteremben nagyon meleg volt, ezért egész éjszaka egy pillanatra sem fáztunk.
Vasárnap:
Reggel korán 6-kor keltünk. Félóra reggelizés után a Mózes forrása felé legyalogolva kb. 8.30-ra értünk a sífelvonó felső állomására. Ott 30 percet várnunk kellett mire elindították a felvonót, majd azzal lementünk az Enciánhoz vagyis a Kőpataki-tóhoz. Az Enciánon az étteremben kajálgattunk majd a felvonóval lementünk Lomnicra.
Lomnicról a Ford busszal elmentünk a péntek esti szállásunk (Gerlach és a Batizfalva közé) helyéhez. Ott megkajáltunk és rendbe szedtük magunkat, majd kb.11.45-kor elindultunk Poprádra a Tesco-ba. A Tesco-ból kb. 12.30-kor indultunk haza, 14.30-ra értünk a határra és utána 16.30-ra haza érkeztem.
Budapest, 2005-06-13
Kóczián Tibor
Fényképek diavetítéséhez kattints ide, erre a szövegre!
Ui..: Komarnicki Gyula: A Magas Tátra hegyvilága, 1985-os kiadás
33. Villa-gerinc / Vidlový hrebeň / Grań Wideł /Gabelgrat
A Lomnici-csúcsot a Késmárki-csúccsal az éles, feltűnően csipkézett tarajú, kétoldalt közel függőleges falakkal letörő Villa-gerinc köti össze. E hosszú gerincet a közepén mélyen bevágódó Villa-horhos két részre osztja. A horhostól DNy-ra eső szakaszban emelkedik a Nyugati-Villa-csúcs, ÉK-re pedig a Nagy-Villa-csúcs. A Késmárki-csúcs előtti Keleti-Villa-csúcs a Nagy-Villa-csúcs k. gerincének csak egy önálló tornya.
Hatalmas szomszédaik mellett a Villa-csúcsok másodrendű hegyalakulatok, de rendkívül merész alkatuk folytán a nehéz mászások híveinek kedvelt céljai. A teljes Villa-gerinc bejárása a Magas-Tátra legszebb és legnagyszerűbb gerinctúrája.
33.A Villa-gerinc, a Lomnici-csúcstól a Késmárki-csúcsra (DNy-ról ÉK-re)
III-IV/1
E hosszú gerinctúra részleírásai: fel: 34.A (1 ó 30 p) - le: 34.C (1 ó) - fel: 36.B (1 ó 15 p) - le: 36.D (20 p) - fel: 37.A (30 p) - le: 37.B (20p) - fel: 39.A (20 p). (Összesen 5 ó 30 p; 7., 8., 9. ábra).
(Znamiecki A. - id. Marusarz J. vezetővel, 1906. IX. 6.)
