Magamról:

A Blog írója vagyis a nevem Kóczián Tibor, a mászótársaim Kócosnak becéznek. A nyolcvanas évek közepétől foglalkozok természetjárással. Barlangászással kezdtem, de idővel a túrázás a szikla és a hegymászás is helyet kapott az életemben. 1987-ben végeztem el az alapfokú sziklamászó tanfolyamot a Vörös Meteor TE. Téry Ödön hegymászó szakosztályában. Ha a szabadidőm engedi, akkor túrázok, hegyet vagy sziklát mászok. Jártam, másztam az Alpok több helyén, mint pl. a Dolomitok, Dachstein, Mont-Blanc stb. és többször az északi szomszédunknál a Magas-Tátrában is. A hegymászással kapcsolatban Európán kívülre még nem jutottam. Bővebben: https://web.archive.org/web/20050226055125/http://szikla.hu/kikicsoda.html?mit=adat&ki=33 Elérhetőség: koczian.tibor [at] freestart.hu

Ilona-jégesés

2010.02.01. 10:02 KócosT

Hely: Magyarország / Mátra / Ilona-vízesés
Időpont: 2010.01.30. 
Túratársak: 
Kun-Gazda Judit
Sántha Gergő
Pál Krisztina [krysia -Gyurmáné :)]
Palásti G. György (Gyurma)
Kóczián Tibor(Kóc)
 

Miután az egész országra kiterjedő hóesés, szokás szerint, majdnem megbénította a közutak forgalmát, lassan, helyenként araszolva haladtunk az M3-as autópályán Gyöngyös felé, vagyis a Mátrába.

A hegység közepében Parádon áthaladva, nem sokkal, dél elmúltával az Ilona-völgy bejáratánál parkoltunk le. Úgy szakadt a hó, mint nyáron a záporeső. Szürke égről nehezen lehetett megállapítani, hogy milyen is a napszak. Viszonylag gyors szedelőzködés után, a mély és lazaszerkezetű hóban tapostuk a nyomot. Csöndes és békés hangulatban gyalogoltunk fel az Ilona vízeséshez. Már voltak mások is ott, de nem jégmászók, csak kirándulók. Ahogy sejtettük az elmúlt hetek tartós mínuszai megfagyasztották a vízesést. Korábban még egyikünk sem járt ott, csak a leírásokból tudtuk, hogy tíz méter magas jégre számíthatunk, de utólagos becslésünk szerint csak úgy hét méter lehetett. A hó megállás nélkül hullott, csak az intenzitása és a hópelyhek mérete változott időnként. Gergő volt ki elsőnek, alulról elkezdte a mászást.  Óvatosan felmérte a jég vastagságát, ami nem igen látszott az több centi rátapadt hótakaró miatt. Néhány jégcsavar elhelyezésével hamar feljutott és standot készített a felső biztosításos mászáshoz. Miután leereszkedett a többiek is megpróbálkoztak a jégmászással. Gergőn és rajtam kívül senki nem mászott korábban jeget. Nagy volt az izgalom és párméter mászás után a lelkesedés öröme járt át mindenkit. A jégmászás viszonylag könnyű technikai mozgása sikerélményt ad a kezdőknek. Így jártunk mi is. A jeget is hamar szétcsépeltük, sok helyen átlyukasztottuk és a belül zubogó víz felszínre törve kellemetlenül áztatta meg az éppen mászó egyedet. Lelkesedésünket csak a hideg fogta vissza, miután ki-ki átázva elkezdünk áthűlni. Úgy két és fél órát sportoltunk a jégen majd elindultunk vissza a völgy aljához a kocsihoz.

Hazafelé Parádon egy étteremben vacsoráztunk meg és végre melegben átbeszéltük a napi élményeket, majd még emberi időben értünk haza Budapestre.

 

Budapest, 2010.02.01.

 

Kóc

A fényképek diavetítéséhez kattints ide a szövegre! 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bcspk.blog.hu/api/trackback/id/tr91721509

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.