Magamról:

A Blog írója vagyis a nevem Kóczián Tibor, a mászótársaim Kócosnak becéznek. A nyolcvanas évek közepétől foglalkozok természetjárással. Barlangászással kezdtem, de idővel a túrázás a szikla és a hegymászás is helyet kapott az életemben. 1987-ben végeztem el az alapfokú sziklamászó tanfolyamot a Vörös Meteor TE. Téry Ödön hegymászó szakosztályában. Ha a szabadidőm engedi, akkor túrázok, hegyet vagy sziklát mászok. Jártam, másztam az Alpok több helyén, mint pl. a Dolomitok, Dachstein, Mont-Blanc stb. és többször az északi szomszédunknál a Magas-Tátrában is. A hegymászással kapcsolatban Európán kívülre még nem jutottam. Bővebben: https://web.archive.org/web/20050226055125/http://szikla.hu/kikicsoda.html?mit=adat&ki=33 Elérhetőség: koczian.tibor [at] freestart.hu

Magosfa túrasível + film!

2009.03.01. 21:30 KócosT

Hely: Magyarország / Börzsöny
Időpont: 2009.02.28.
Résztvevők:
Palásti G. György (Gyurma)
Kóczián Tibor (Kócos

 


Útvonalunk:
Királyházáról indulás a Nagy -Oros-bércen át Magosfára, majd le a kék háromszögön a Feket-rétre és tovább a kék háromszögön fel az Aklok rétjére. Utána le a kék jelzésen a  Hamuházhoz majd a Fekete-völgyön le Kemencéig és végezetül gyalog vissza a műúton Királyházára.
Gyurma igazán még nem túrázott síléccel a lábán és most kapóra jött neki, hogy hétvégén a Börzsönybe terveztem egy kirándulást. A régi túrasí felszerelésemmel kellett, hogy megismerkedjen, mert minden igyekezete ellenére kölcsönözni nem sikerült lécet, túrasícipőt és a többit. Sajnos nehezen lehet ilyen dolgokat bérelni.
 
Hajnali órákban indultunk Budapestről és már 6:30-ra Királyházán voltunk. A pár házból álló telepelülés helyes kis vörös cicája fogadott minket. Dorombolva dörgölődött lábunkhoz majd hó rögökkel játszadozva figyelte készülődésünket. Gyors öltözés és már indult is a menet.
Gyurma az első métereken a kezdők ingatag, bizonytalan mozgásával próbálta a lépést felvenni. Szokatlan az elsőnek, hogy a lécet csúsztatva visszük előre és nem emeljük a lábunkat mint a normális gyaloglásnál. Persze ilyenkor az első lépések a strandolók békalábbal parton való gyaloglására emlékeztet, de később mindenki rájön a helyes és könnyebb mozgásra. Gyurma is így volt ezzel, mint mindenki. A Nagy -Oros-bércen át terveztem felmenni a Magosfa nevű csúcsra. Még nem jártam ezen az útvonalon ezért kicsit izgatott is voltam, hogy vajon milyen lesz az utunk. Az első kilométerek vizes havát egy méretes erdőirtás tette még problémásabbá, vagyis a munkagépek által széttúrt utak néha félméteres sarán való átkelés. Az erdőben minden jó volt, kellő mennyiségű hó takarta a tájat. A bércünkre felvezető út meredeken indult. Egyre feljebb haladva az alacsony felhőalapba jutva vagy lehetséges, hogy csak valami lebegő ködbe érve egyre misztikusabb lett a környezet. Gyakorlatilag csönd volt, ha eltekintünk a néha megszólaló madárhangtól. Turistautunkon hóval betemetett lábnyom jelezte, hogy pár napja már járt vagy jártak erre. Feltehetőleg ketten voltak. Érdekes az is , hogy az erdei állatok is gyakran követik az emberi nyomokat, talán nekik is könnyebb a már kitaposott keményebb részeken haladni vagy csak a szagok vonzzák oda őket, valami élelem reményében. Nem tudom, hogy mi lehet az igazság, tény, hogy rengeteg fajta állati nyom volt a cipők nyomában. Köztük volt amin látszott, hogy páros ujjúaké, de láttunk érdekesebb macska szerűt és kutya nyomra emlékeztetőt is. Lehet, hogy az erre néha fellelhető farkas vagy húz lábnyomával találkoztunk, de az is lehet, hogy vadmacska és kóbor kutya járt arra, igaz a nyomok mérete nem erre utalt. Korábban a Királyrét feletti a Cseresznyefa parkolóban olvastam, hogy ne lepődjön meg az ember, ha szokatlan ragadozókkal találkozik és egy farkas meg egy hiúz képe volt a plakáton. Ezért is gondoltam egyből rájuk a szokatlan nyomok szemlélésének, de sajnos nem ismerem ezen állatokat így semmi biztosat nem állíthatok. Mindenesetre izgalmas volt a felfedezés. A ködös táj misztikus magánya és az egyre feljebb haladásunknál mindinkább zúzmarásabb fák szokatlan, rideg világot tárt elénk, de valahol a negatív képek ellenére kellemes és megnyugtató volt ott járni. A Magosfa alatt a zöld jelzésen haladva egyre többször kellett keresgetnünk az ösvényünket, mert a mindent beborító majd egy méteres hótakarón semmilyen nyom nem jelezte az ösvény létezését. A fákon már alig látszottak a turistajelzések és a zúzmara a kérgekre rakódva még néhol el is takarta azt. Nagyon eltévedni nem tudtunk, hisz csak felfelé kellett tartanunk. az erdő alja meg szép tiszta volt a hatalmas fák alatt bárhol tudtunk haladni. Tizenegy után nem sokkal értünk fel Magosfa (916 m) csúcsára. Leszedtük a „fókát” a lécek talpáról és felkészültünk, hogy lecsúszunk a Fekete-völgybe a Fekete-rétig a kék háromszögjelzésű turistaúton. Az első párszáz méteren enyhe lejtő segítette a csúszást. Gyurma itt döbbent rá először, hogy a kezelt sípályán már jól megtanult mozdulatok valahol nem jönnek elő. Hát igen a szűz havon való síelés nem egyszerű dolog, nagy tudást igényel. Időnként a ködben meg-meg állva vártam, hogy felbukkanjon mögöttem és aggódtam mikor nem jelent meg rövidesen, hogy nehogy rossz irányba csússzon el vagy ne adja Isten valami fának ne ütközzön, de mindig szerencsésen utolért nagy széles mosollyal az arcán. Oltár-kő felé tartó utat elhagyva meredek lejtőn kellett leereszkedni. Nagy és  széles cikcakkokkal harántoltuk a meredek hegyoladlt, óvatosan vesztve a szintet. Sajnos lent már megint a vizes, lucskos hóban kellett forgatni a léceket, ami nem egy könnyű feladat. A Fekete-rét után ismét felraktuk a fókát a léc talpára, mert a következő utunk felfelé haladt az Aklok rétjéig.  Elmúlt már dél mikor ismét felfelé csoszogtunk a kék háromszögjelzésen. Gyurma játékosan elhajított egy hógolyót és az meglepetésünkre a meredek hegyoldalt legurulva méteres nagyságúra nőtt, majd saját súlyától szétesve magával rántotta a környezete havát a meredek hegyoldalt és nagy loccsanásokkal a patakba landoltak. "Lavina a Börzsönyben?" Kérdeztük egymástól és megismételtük a mutatványt egy újabb hógolyó leküldésével. Valóban a környező hegyoldalt mindenhol természetesen elindult hógörgetegek voltak. Feltehetőleg komoly veszélyben lettünk volna, ha egy füves alpesi legelőn lettünk volna nem egy fák és bokrok által megkötött hóval rendelkező hegyoldalban. Az Aklok rétjére, háromra értünk fel. Egyre lassabban haladtunk.  Gyurmának nagy volt ez a táv így kezdésre, de dicséretesen tartotta a tempót. Hamuházhoz való lendületes lecsúszásban reménykedtem, de sajnos a tapadó vizes hóban néhol még lökdösni is kellett magunkat. Fél óra alatt jutottunk le a Fekete-völgybe. A régi kisvasút állomásán található úgynevezett Hamuháznál már nagyon fáradtak voltunk, ezért majd egy órát pihentünk ott. Megettük és megittuk a maradék élelmünket, erőt gyűjtöttünk a további úthoz. A Fekete-völgy mélyén enyhe lejtésű úton, helyenként a hajdani kisvasút talpfáin csúsztunk, időnkként bottal lökdösve magunkat Kemence nevű település határáig. Szerencsénkre annyi hó volt, hogy végég sítalpon tettük meg az utat. Fél hat volt és a már ránk ereszkedett esti szürkületben kénytelenek voltunk a fejlámpánkat használni. Pihentünk vagy félórát és tényleg mindent maradékot megettünk a hátizsákból, csak néhány korty vizet hagytunk a Krályházáig tartó, majd jó egyórás gyaloglásra. Mehettünk volna a léccel az aszfaltút szélén is a hóba, de helyette inkább jólesett a gyaloglás a másfajta mozgása miatt. Csillagos égen az erős hold fényénél gyalogoltunk és Gyurmának régi kalandokról meséltem. Próbáltunk volna autóstoppal lerövidíteni az utunkat, de irányunkba nem haladt el egy jármű sem csak szembe jött néhány. Hét óra után nem sokkal érkeztünk meg a kocsihoz. Az út szemközti oldalán egy turistaháznak titulált épületben az ablakon át jól látszott, hogy bent vidám csapat zenélt. Valami jó hangulatú bulis összejövetel volt. Be is kukkantottunk hozzájuk, hogy megtudjuk, hogy igaz-e a kiírás és a ház tényleg a szó szoros értelmében véve az arra tévedő turistákat fogadó turistaház, de sajnos sejtésünk beigazolódott és egy vállalati üdülő vendégháza volt. Házban levők kedvesek voltak és egy-egy sört is felajánlottak részünkre, amit persze nem fogadtunk el, mert látva a rengeteg embert és a jó hangulatot arra gondoltunk, hogy nekik is kevés lesz a készletük majd egy pár órán belül, mi meg hazafelé még bárhol megállhatunk, ha úgy döntünk, hogy arra szükségünk van.  Reggeli vörös cica megint dorombolva jött hozzánk, de most már egy másik macsek társaságában. Persze megkapták a kikunyerált cirógatást, de mást nem, és így  lehet, hogy csalódtak.
Elégedett fáradsággal tisztítottuk, pakoltuk léceinket és örültünk, hogy újabb élményekkel lettünk gazdagabbak, főleg Gyurma kinek ez volt az első igazi túrasíelése.          
 
Budapest, 2009.03.03.

Kócos
 

 

Túránk útvonala térképen: http://tinyurl.com/c6pk6t
Összesen  25148 m távot és 1022 m szintet tettünk meg.
 
 
Film:

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország börzsöny túrasí

A bejegyzés trackback címe:

https://bcspk.blog.hu/api/trackback/id/tr221126530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.