Hely: Ausztria / Stájerország és Salzburg tartomány / Alacsony-Tauern
Időpont: 2011.02.13-14.
Túratársak:
Hőke Marci
Kóczián Tibor (Kóc)
Pintér Farkas
Bővebben a lavináról: http://hu.wikipedia.org/wiki/Lavina
Lavina előrejelzés Stájerország területén: http://www.lawine-steiermark.at
és Salzburg tartomány területén: http://www.lawine.salzburg.at/defaultnew.asp
Szerencsénk is volt, jó is volt tervezés, így ismét egy jól sikerült túrát tudhatunk a hátunk mögött. A síelők.hu az alábbiakat írta ezekről a napokról:
„tárgy: Végre! Friss hó esett a hegyekben!”
„Havazott az Alpok déli oldalán
A hét első napjaiban szinte egész Európa kapott valamennyi hóesést, így – noha a nagyvárosokban nem sok fehér lepel maradt, s az alacsonyabban fekvő területeken eső, havas eső formájában érkezett az égi áldás – a hegyek felfrissültek, a lejtőkre új hó hullott.”
Farkas a túra előtt már jó pár héttel korábban elkezdte szervezni a dolgokat, így nem volt kapkodás, minden alaposan meg-, de nem túlszervezve, gördülékenyen ment.
Szombat délután fél háromra mentem át Marcihoz és Bécsbe, Farkasékhoz kora este, fél hétre érkeztünk meg. Másnap reggel korán, fél hat felé keltünk és egy óra reggelizés és készülődés után indultunk el. A Mura völgyében haladva siralmas hóhelyzet tárult a szemünk elé: mivel a hegyek felhőben voltak, Semmering-től kezdve semmi havat sem láttunk, mindenütt a sárgás-barna hegyoldalak alkották a tájat. Ez az állapot egészen az első túránk kiindulási pontjáig - a Greim nevű hegy alatt lévő Greimhaus-ig (1649 m) tartott -, ahova kocsival is fel lehetett hajtani és közben végre megjelent a várva várt „nagy fehérség” is. Persze a ház nem üzemelt, de a parkolóban már jó néhány autó és két készülődő túrasíző jelezte, hogy nem leszünk egyedül a hegyen. A felhők alacsonyan mozogtak és kissé havazott is, aminek köszönhetően csak foltokban láttuk a környező hegyoldalakat. Fél óra pakolás után, tíz óra negyvenkor indultunk el a csúcsra felvezető, kalauz szerint bő kétórás úton. Kényelmesen haladva, negyed kettőre értünk fel a felhőbe burkolózott hegy csúcskeresztjéhez. A kilátás hiánya és a komor hideg hangulat nem marasztalt minket, igy viszonylag hamar elkezdtünk visszasíelni a Geimhaus-nál a parkolóban hagyott autónkhoz. A frissen esett hónak köszönhetően élvezetesnek ígérkezett a lecsúszás, azonban a ködős idő, a fagyott alsó kéreg és a folyamatosan szállingózó hó miatt nem tudtuk teljes mértékben élvezni a frissen behavazott lejtők által nyújtott kellemes lesiklási lehetőséget. Helyette a fehér semmibe való száguldásban próbáltuk stabilan lábon maradni és a szédüléssel, hányingerrel kábított érzékszerveink kaotikusan felboruló egyensúlyát is igyekeztünk rendbe hozni a csúszások szüneteiben. Gyakran fogalmunk sem volt, hogy éppen milyen sebességgel haladunk és volt, hogy álló helyzetben dőltünk el a hegyoldalban a feltételezett kanyarodás helyett. Szóval egyszerűnek nem, de annál inkább kalandosnak mondható volt a lesiklás. Lejjebb már jobb látási viszonyok mellett, igaz kissé fáradtan húztuk az íveket. Fél háromra értünk le a Greimhaus-hoz a parkolóba a kocsinkhoz.
A Greim túra leírása a www.bergsteigen.at -n itt található: http://bergsteigen.at/de/touren.aspx?ID=985
Adatok a túráról:
Kiinduló pontunk a Greimhaus tengerszint feletti magassága: 1649 m
A túra kiinduló pontja és a Greim-csúcs közötti szintkülönbség: 825 m
Greim-csúcsának magassága: 2474 m
A túra nehézségi fokozata: 2
Útvonalterv Budapestről a Greim alá, St. Peter am Kammersberg-ig:
Vasárnap délután átkocsikáztunk Tamsweg nevű községhez, ami Salzburg tartomány, Lungau nevezetű délkeleti csücskében található. A település főútja mentén találtunk egy panziót és benne szállást 28,-Euró/fő-ért egy éjszakára, reggelivel. Vacsorázni besétáltunk a főtérre. Egy régi, vastag falú, hangulatos épületben levő étteremben fogyasztottunk el az estebédünket. A vacsorával nem volt szerencsénk, mert Marcinak és nekem is rendkívüli hasmenésünk lett aznap estére. Persze számomra is hihetetlen, hogy egy osztrák vendéglőben levő fogyasztás után hasmenése legyen bárkinek is, de mi így jártunk, igaz Farkasnál nem jelentkezett a dolog, annak ellenére, hogy mind a hárman ugyanazt fogyasztottuk. Az esti hangulatunk hátralevő részét a nagymértékben befolyásolta a bélrendszerünk extrém működése.
Hétfő reggel hétre rendeltük a svédasztalos reggelit, amivel teljes mértékben meg voltunk elégedve, főleg, hogy a házigazda közben még ott sürgött-forgott körülöttünk, azért, hogy az asztalon nem található ételekkel is ki tudjon szolgálni minket, mint pl. főtt tojással, aminek lehetőségével természetesen éltünk is.
Negyed kilenc felé indultunk el kocsival aznapi célunk, a Preber (2740 m) felé. A Prebersee-nel található parkolóba (Gasthaus Ludlalm -1514 m) kilenc órára érkeztünk meg. Viszonylag gyors pakolászás után indultunk el felfelé. Az első párszáz métert gyalogosan tettük meg, mert nem esett előző nap elegendő hó, hogy léccel haladjunk a kavicsos földúton. Ködös, vagy inkább felhős reggel után, ahogy feljebb csoszogtunk a távolban átszűrődött a völgyben rekedt fehér felhő réteg felett a kék ég és a verőfényes napsütés. A Preberhalterhütte-hez (1862 m) felérve már a felhők felett jártunk és a faház itató vályúja mellett megpihenve bekentük magunkat napkrémmel, mert biztosra vehettük nélküle a leégést, úgy tűzött a nap sugara.
Fél óra pihenő után, háromnegyed tizenegykor indultunk tovább a Preber csúcsa felé. Meleg, szép napos időben haladtunk a már kitaposott nyomon, amit többek között az előttünk haladó nyugdíjas csoport hagyott maga után. Ausztriában a nyugdíjasok nem siránkoznak, hanem amíg erejük bírja, felmennek a hegyekbe, ha éppen ahhoz van kedvük. Akkor érkeztek a parkolóba a Prebersee-hez, amikor mi és egész nap előttünk haladtak, majd lefelé is igen fiatalosan sieltek. Csak reménykedhetek, hogy egyszer valaki ugyan így lát majd engem és túratársaimat, ha ők is így akarják elképzelni a nyugdíjas éveiket.
Viszonylag lassan haladtam, mert éppen a túra előtt evickéltem ki az aktuális influenzából, így csak fél kettőre értem fel a csúcsra (2740 m), 
ahol már várt Farkas és Marci. A kissé monoton hegyoldalból kiérve azonban már a csodálatos kilátást élvezhettünk: a felhők a völgyek mélyén felszívódtak, csak néhány hatalmas gomolygó felhőpamacs tört felfelé a szikrázó napsütésben és mindenütt a fehér csúcsok garmada sorakozott a horizont végtelenébe veszve, ameddig csak a szem ellátott. Néhány ismert hegycsúcsot be is tudtunk azonosítani, mint pl. a Grossglocknert, a Dachstein felénk néző, közel ezer méteres déli falát és csipkés csúcsait, 
a Zirbitzkogelt ill. a Greimet, előző napi célunkat is. Nem sokat időztünk a kicsit hűvöskés, szeles csúcson, hanem viszonylag gyorsan megkezdtük páratlanul élvezetesnek ígérkező lecsúszásunkat.
A lesízés közben igyekeztünk kiélvezni a felfelé vezető utunk küzdelmeinek eredményeképp szerzett magassági métereinket. Az előző napon esett kb. 10 cm-es friss hótakarónak és a lejtő ideálisnak mondható szögének köszönhetően nagyvonalú élménysízésben volt részünk, kárpótolva minket az előző nap megpróbáltatásaiért. Igyekeztük elkerülni a nálunk gyorsabb elődeink nyomait és új íveket húzni a még érintetlen hegyoldalakra, óvatosan kerülgetve a helyenként kiálló köves részeket is. 
A késői indulásunknak és a heves napsütésnek köszönhetően csúcs alatti hegyoldal még porhavas részeit gyorsan felváltotta a délutánra vajszerűen felfirnesedett hótakaró, amibe igen élvezetesen lehetettíveket kanyarítani. Csak a hegyoldal legalsó részein volt vizes a hó, ami kicsi, de vállalható, áldozatnak tűnt a kilátásért és ragyogó színekért cserébe. A Preberhalterhütte-től a hó borította makadámúton folytattuk siklásunkat vissza a kocsihoz. Érdekes érzés volt a napsütés erejét a sílécek tapadásán érzékelni, ugyanis a léceink az fenyők kínálta árnyékos foltokból kiérve szinte letapadtak a napsütötte vizesebb havas részeken és egyszer-egyszer szinte kiugrattak a kötésünkből. Utunk legalsó párszáz méterét ismét gyalog tettük meg, hiszen reggel óta az a pár centi hó is elolvadt, ami előző nap esett a kavicsos talajra.
A kocsihoz visszaérve majális-hangulat fogadott. A hegyen a jó idő ellenére csak néhány emberrel találkozhattunk, hiszen a hétköznapnak köszönhetően csak a legelszántabbak illetve a nyugdíjasok engedhették meg maguknak, hogy a felhők fölött töltsék e gyönyörű napot. Ezzel szemben délután a parkoló közelében számtalan gyerek és felnőtt sétált, sífutott vagy gyalogolt, élvezve az elmúlt napok legideálisabb időjárását.
Sajnálatos eseménynek mondható, hogy Farkas idén is elkapott egy hóval fedett nagyobb követ a kötése alatt, így egy újabb léc sínylette meg ezt a szezont is. Szerencsére ennek ellenére jókedvvel vettük utunkat visszafelé Bécsbe, ahol nagyon kedves vacsorás fogadtatásban volt részünk Farkas családja által.
A két napot összegezve elmondhatjuk, hogy szép, izgalmas, igazán kalandos túrában volt részünk. Küzdhettünk felfelé hóval, faggyal, köddel, lefelé jéggel, felhővel és buckákkal, szenvedhettünk végeláthatatlan emelkedőn légszomjtól, napsütéstől és izzadástól, de mindezért sokszorosan kárpótolt a csodálatos kilátás, a felejthetetlen kaland, a szűzhavas csúszások élménye és természetesen a páratlan társaság.
Preber túra leírása itt található: http://skitouren.perfectmedia.at/03_tour02.html
Adatok a túráról:
Kiinduló pontunk a Prebersee, tengerszint feletti magassága: 1514 m
A túra kiinduló pontja a Prebersee és a Preber-csúcs közötti szintkülönbség: 1226 m
Preber-csúcsának magassága: 2740 m
A túra nehézségi fokozata: 2
Útvonalterv Budapestről a Preber alá, Prebersee-hez:
Bécs és Budapest, 2011.02.20.
Farkas, Kóc, Marci
Hőke Marci fényképei a túráról:
Zenés film összeállítás a túráról:
U.i.: Hőke Marci ötletére kedden délelőtt ellátogattunk a bécsi MANNER gyárhoz és vettünk gyárilag sérült, leértékelt Mozartkugeln-t. Persze a gyár melletti kis márkaboltban egyéb Manner termékeket (http://www.manner.at) is lehet leértékelve vásárolni, nem csak Mozartkugeln-t!
Az alábbi címen lehet vásárolni Bécsben leértékelt MANNER termékeket:
JOSEF MANNER & COMP. AG
Wien
Wilhelminen Strasse 6
Mozartkugeln 1,485g = 90 darab = 9,9-Euro volt!
