Túra helye:Szlovákia / Magas-Tátra / Nagy-Tarpataki-völgy / Középhegység (2380 m)
Időpont: 2009.04.10-12.
Túratársak:
Barna Klári
Kóczián Tibor (Kócos)
Varga Béla
A túra nehézségi fokozata kb. II.-es volt.
Bővebben a lavináról: http://hu.wikipedia.org/wiki/Lavina
2009.04.10-12.-kei napokon, mikor ott voltunk 1/2-es volt a lavina veszélyességi fok.
Lavina előrejelzés Szlovákiában:
Lavina előrejelzés Szlovákiában:
Péntek este: A Fehérvíz-völgyi parkolóból negyed tíz felé indultunk fel a Zöld-tavi-házhoz és fél tizenkettő felé érkeztünk meg. A késői érkezés ellenére szerencsénkre szállást és még vacsorát is kaptunk.
Szombat: Hat óra után nem sokkal keltünk, de a felszerelés pakolása közben észrevettük, hogy egy lavina jeladó lent maradt a Fehérvíz-völgyi parkolóban a kocsiban. A tervünket módosítottuk és nem mentünk fel a Téry-horhosba, helyette lesíeltünk vissza a kocsihoz. A lesiklás után áthajtottunk Ótátrafüredre (Stary Smokovec) a Tarajkához (Hrebienok) felvivő sikló alsó állomásához. Gyors pakolást követően tíz óra után fent voltunk a felső állomáson. Innen kicsit gyalog, majd miután kellő hó volt a turista úton már léccel a lábon mentünk felfelé a Nagy-Tarpataki-völgyben a Rablóházhoz (Zbojnicka chata). Délután kettőre értünk oda. Aznap már nem mentünk sehova a házban maradtunk. Szállásként az ebédlő padlózatát tudták felajánlani, mert a ház teli volt vendégekkel.
Tíz óra előtt takarodót fújtak a zsúfolásig megtelt ebédlőben a beszélgető vendégeknek és átadták a terepet nekünk és más földön éjszakázóknak. Kedvesek és figyelmesek voltak a háziak és még szivacs matracot is adtak éjszakára.
Vasárnap: A terv megint módosult, ami az volt, hogy átmegyünk a Vörös-torony-hágón a Kis-Tarpataki-völgybe. Helyette a Középhegység (2380 m) csúcsára mentünk fel. Szombat este a Rablóházban találkoztunk három miskolci sráccal (Hanyik Balázs, Kovács Tamás és Német-Bucsi Attila). Hanyik Balázs javasolta a Középhegység (2380 m) csúcsára való túraléces programot vasárnapra. Klári fáradsága és Balázs által elmeséltek miatt megváltoztattuk a tervünket és mind a hárman felmentünk a Középhegység nevű csúcsra. A Rovátka-katlanba (Kotlina pod Prielomom) indultunk el felfelé és a Rovátka (Prielom) alatt, a meredek felmenet előtt, elfordultunk jobbra az úgynevezett Vörös-pataki-katlanba (Divá kotlina). Mikor felértünk a katlan utolsó tereplépcsőjének tetejére a legbelső völgyfenék enyhén emelkedő része előtt elkanyarodtunk meredeken jobbra fel a Mormota-hátra (Svišťový chrbát). Ennek a lefutó hegyhátnak az oldalán a Középhegység-csúcs irányába oldalaztunk, cikcakkban felfelé haladtunk a csúcsgerincig. Az erős szél miatt végig a Vörös-pataki-katlan felé eső oldalon maradtunk és csak a csúcsnál értönk fel a kitett részekre. Béla, ki elől haladt már korábban kiment a gerinc kitett hátára, de széllökések miatt majdnem lerepült a túlsó oldalra. Kellemetlen élmény miatt visszajött és minket is figyelmeztet a veszélyre. A csúcson remek kilátás nyílt. Látni lehetett a
Tátra legmagasabb csúcsát a Gerlachfalvi-csúcsot (2655 m), (balra tőle a Karcsmar-kuloárt is) és számos ismert nevűt is mint a Tengerszem-csúcs (Rysy), Tátra-csúcs (Vysoká), és keletre azt amit igazán sokan ismernek a Lomnici-csúcsot. Lesíelés eleje ijesztően meredek volt, de nem vészes és a völgykatlan aljához közeledve szépen ellaposodott, biztonságos kifutást biztosítva. A Rablóházban még pihiztünk egyet, miközben egy sört is legurítottunk. Onnan le a siklóig nagyon jót síeltünk Bélával. Klárinak nem ment igazán, mert neki egy túrasí kötéssel ellátott snowblade-je volt, amivel nehezen tudott síelni az olvadt hóban, főleg viszonylag nehéz hátizsákkal. Három miskolci srác a Hegymászó évkönyvben Luczy Sándor által leírt, úgynevezett tátrai HAUTE ROUTE túrasí útvonalat járta be: Zöld-tavi-ház / Téry-horhos / Téry-ház / Vörös-torony-hágó / Rablóház / Rovátka / Litvor-völgy / Kacsa-völgy / Keleti-Vaskapu-hágó / Omladék-völgy / Poprád-tavi-ház . Szombat de. 10-kor indultak a Fehérvíz-völgyi parkolóból és este ott voltak nálunk a Rabló-házban. Vasárnap nem sokkal utánunk kb. 8-kor indultak tovább a Rovátka-hágóba és 2-re már a Poprád-tavi-háznál voltak. SMS-ben értesítettek engem, hogy élnének a felajánlott lehetőséggel, miszerint ha egyszerre érnénk le, akkor átviszem őket a kocsijukhoz. Úgyis lett, háromra éppen egyszerre érkeztünk meg a Poprádtavi elektricska megállóhoz. Átszállítottam őket Matrálházára, majd visszamentem Ótátrafüredre Klári és Bélához, kik a sikló alsó állomásán söröztek addig.
Ezután elindultunk haza, de még Donovalyban megálltunk egy késői ebédre vagy másképpen nézve egy korai vacsorára a kolibában.
Szombat: Hat óra után nem sokkal keltünk, de a felszerelés pakolása közben észrevettük, hogy egy lavina jeladó lent maradt a Fehérvíz-völgyi parkolóban a kocsiban. A tervünket módosítottuk és nem mentünk fel a Téry-horhosba, helyette lesíeltünk vissza a kocsihoz. A lesiklás után áthajtottunk Ótátrafüredre (Stary Smokovec) a Tarajkához (Hrebienok) felvivő sikló alsó állomásához. Gyors pakolást követően tíz óra után fent voltunk a felső állomáson. Innen kicsit gyalog, majd miután kellő hó volt a turista úton már léccel a lábon mentünk felfelé a Nagy-Tarpataki-völgyben a Rablóházhoz (Zbojnicka chata). Délután kettőre értünk oda. Aznap már nem mentünk sehova a házban maradtunk. Szállásként az ebédlő padlózatát tudták felajánlani, mert a ház teli volt vendégekkel.
Tíz óra előtt takarodót fújtak a zsúfolásig megtelt ebédlőben a beszélgető vendégeknek és átadták a terepet nekünk és más földön éjszakázóknak. Kedvesek és figyelmesek voltak a háziak és még szivacs matracot is adtak éjszakára.Vasárnap: A terv megint módosult, ami az volt, hogy átmegyünk a Vörös-torony-hágón a Kis-Tarpataki-völgybe. Helyette a Középhegység (2380 m) csúcsára mentünk fel. Szombat este a Rablóházban találkoztunk három miskolci sráccal (Hanyik Balázs, Kovács Tamás és Német-Bucsi Attila). Hanyik Balázs javasolta a Középhegység (2380 m) csúcsára való túraléces programot vasárnapra. Klári fáradsága és Balázs által elmeséltek miatt megváltoztattuk a tervünket és mind a hárman felmentünk a Középhegység nevű csúcsra. A Rovátka-katlanba (Kotlina pod Prielomom) indultunk el felfelé és a Rovátka (Prielom) alatt, a meredek felmenet előtt, elfordultunk jobbra az úgynevezett Vörös-pataki-katlanba (Divá kotlina). Mikor felértünk a katlan utolsó tereplépcsőjének tetejére a legbelső völgyfenék enyhén emelkedő része előtt elkanyarodtunk meredeken jobbra fel a Mormota-hátra (Svišťový chrbát). Ennek a lefutó hegyhátnak az oldalán a Középhegység-csúcs irányába oldalaztunk, cikcakkban felfelé haladtunk a csúcsgerincig. Az erős szél miatt végig a Vörös-pataki-katlan felé eső oldalon maradtunk és csak a csúcsnál értönk fel a kitett részekre. Béla, ki elől haladt már korábban kiment a gerinc kitett hátára, de széllökések miatt majdnem lerepült a túlsó oldalra. Kellemetlen élmény miatt visszajött és minket is figyelmeztet a veszélyre. A csúcson remek kilátás nyílt. Látni lehetett a
Tátra legmagasabb csúcsát a Gerlachfalvi-csúcsot (2655 m), (balra tőle a Karcsmar-kuloárt is) és számos ismert nevűt is mint a Tengerszem-csúcs (Rysy), Tátra-csúcs (Vysoká), és keletre azt amit igazán sokan ismernek a Lomnici-csúcsot. Lesíelés eleje ijesztően meredek volt, de nem vészes és a völgykatlan aljához közeledve szépen ellaposodott, biztonságos kifutást biztosítva. A Rablóházban még pihiztünk egyet, miközben egy sört is legurítottunk. Onnan le a siklóig nagyon jót síeltünk Bélával. Klárinak nem ment igazán, mert neki egy túrasí kötéssel ellátott snowblade-je volt, amivel nehezen tudott síelni az olvadt hóban, főleg viszonylag nehéz hátizsákkal. Három miskolci srác a Hegymászó évkönyvben Luczy Sándor által leírt, úgynevezett tátrai HAUTE ROUTE túrasí útvonalat járta be: Zöld-tavi-ház / Téry-horhos / Téry-ház / Vörös-torony-hágó / Rablóház / Rovátka / Litvor-völgy / Kacsa-völgy / Keleti-Vaskapu-hágó / Omladék-völgy / Poprád-tavi-ház . Szombat de. 10-kor indultak a Fehérvíz-völgyi parkolóból és este ott voltak nálunk a Rabló-házban. Vasárnap nem sokkal utánunk kb. 8-kor indultak tovább a Rovátka-hágóba és 2-re már a Poprád-tavi-háznál voltak. SMS-ben értesítettek engem, hogy élnének a felajánlott lehetőséggel, miszerint ha egyszerre érnénk le, akkor átviszem őket a kocsijukhoz. Úgyis lett, háromra éppen egyszerre érkeztünk meg a Poprádtavi elektricska megállóhoz. Átszállítottam őket Matrálházára, majd visszamentem Ótátrafüredre Klári és Bélához, kik a sikló alsó állomásán söröztek addig. Ezután elindultunk haza, de még Donovalyban megálltunk egy késői ebédre vagy másképpen nézve egy korai vacsorára a kolibában.
Bp.2009.04.15.
Kócos
Képek megtekintéséhez kattints ide a szövegre!
Filmek:
